"Zengő-Duna" Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület

Települések

E-mail Nyomtatás PDF

Apátvarasd:

http://www.apatvarasd.hu/

A falucska már az Árpád-korban is lakott település volt, a pécsváradi apátság alapítólevele már 1015-ben említi a települést, e szerint Szent István az apátságnak adományozta a helységet. Egy 1220-ban kelt okirat Vorost változatban szól a hajdani faluról. Feltehetõ, hogy a Szentivánvarasd jelölés ennek emlékét õrzi. Mindenesetre pusztuló temetõjében néhol kopott templomalapok látszanak. Középkori kolostor állt a határban, talán a mai temetõ területén vagy a Szentiván-dûlõben. A ma is álló mûemlék templomot 1792-ben szentelték fel, a kicsiny temetõi kápolnát a múlt században építették.


Kátoly:

http://www.katoly.hu/

Kátolyt a magyarok mellett horváth és német nemzetiségûek lakják. A nyelvet a fiatalok már nemigen beszélik, de néhány nemzetiségi hagyományt a mai napig megõriztek. A farsang, a pünkösdi kraljice és a Katalin napi búcsú még ma is jeles nap a falu életében.
A faluhoz szervesen kapcsolódik a pincesor ahonnan gyönyörû panoráma tárul a látogatók elé. A falu Berkesddel határos részén horgászásra alkalmas halastavak találhatóak, melyek szívesen várják a horgászni, kirándulni vágyókat sõt a lovaglást is kipróbálhatják.
Katalin a falu védõszentje. A falu temploma 1911-ben épült.


Babarc:

http://babarc.ekisterseg.hu

http://www.babarc.hu

A falu mai neve 1015-bõl ismert. Valószínûleg elsõ tulajdonosától, Babarc vitézrõl kapta. A pécsváradi apátság 1015. évi alapítólevelében az apátságnak adományozott falvak között szerepel. A faluelnevezés a középkori oklevelekben különbözõ változatokban szerepel: Boborch, Babolcha, Babarczi.
A falu kezdetben két utcából állt a magyar utcából és a sváb utcából, ennek megfelelõen két falurészrõl is beszéltek, a magyar és a sváb faluról. A rajnai frank nyelvjárást beszélõ németek a falu nevét "Bawaz"-ra (ejtsd Bávác) fordították.
A századvégi állapotot kitûnõen tükrözi az ún. II. József féle népösszeírás. Ennek Babarcra vonatkozó adatai a következõk:
A leírások alapján a magyarok fából, sövénybõl és sárból építkeztek, a németek agyagból. Az épületek fedele legtöbbször nádból, vagy szalmából volt.
Babarcon a legfõbb gazdasági tevékenység a szõlõmûvelés volt. Az állattartás is jelentõs szerepet játszott ebben az idõben..



Bár:

http://bar.ekisterseg.hu/

A fennmaradt elsõ írásos emlék 1296-ból származik, amely Boor, illetõleg Bor névven említi a települést. Neve a Bár-Kalán nemzetség valamelyik Bor nevû tagjának nevét õrzi. Hajdan fontos stratégiai útvonal mentén feküdt a község. II. Lajos serege ezen vonult fel a mohácsi ütközetre.
A két világháború között ismét fejlõdésnek indult a község.
1946-ban ide telepítettek egy állami baromfitenyésztési mintabirtokot. Állami gazdasága az ötvenes években olvadt be a Bólyi Állami Gazdaságba, ez történt a kastélyokkal és a parkkal is. A privatizáció nyomán a sárga kastély és a fehér kastély ma már magánkézben van.
Ez utóbbi két gazdálkodó szervezet, valamint a Dunagyöngye Mezõgazdasági Szövetkezet foglalkoztatja a lakosság jó részét, de a jó közlekedés miatt sokan ingáznak az alig tíz km-re levõ Mohácsra.
2001-ben a lakosságnak 17,9%-a volt német nemzetiségû.



Belvárdgyula:

www.belvardgyula.hu/
http://belvardgyula.ekisterseg.hu/


A két település, Belvárd és Kisgyula egyesülésébõl keletkezett település már az ókorban lakott terület volt. 1056-ban a pécsi püspökség volt birtokosa
1285-ben említették elõször okiratban Jula néven. A XIII. század végén a Gyõr nemzetségbeli Konrád pálos kolostort építtetett itt, melyet Szent László tiszteletére szenteltek.
A falu 1356-ban vásártartási jogot kapott. 1484-tõl káptalani iskola is mûködött benne. 1750 körül Tolna megyei református magyarok költöztek ide



Berkesd:

www.berkesd.hu/

A település elsõ írásos említése 1015-bõl való, melyben I. István adományozta a pécsváradi apátságnak egyéb községekkel együtt Villa Berkust néven. A község nevét egyes kutatók (változatai például: Berkust, Berközsd) a berkes, ?ligetes, bozótos? elnevezésbõl, mások a berek ?nedves, mocsaras, elsõsorban égerfából álló liget" kifejezésbõl származtatják..
Téglagyár mûködött a faluban egészen 1976-ig, a lakosság nagy részének munkát adva, kézi elõállítású téglát gyártottak. A berkesdi tégla az emberek elmondása szerint ?messzeföldön híres," nagyon jó minõségû tégla volt, de a gyár tulajdonosa a ?Zengõ Gyöngye" Mg.Tsz a fejlesztés helyett a bezárást választotta.
A falunak korábban saját termelõszövete volt, a ?Kossuth Lajos" Mg.Tsz., mely 1974-ben egyesült a bogádi ?Zengõ Gyöngye" Mg.Tsz-szel. Az egyesülés nem volt túl sikeres, a tagság már kezdetektõl nem jósolt nagy jövõt a megnagyobbodott termelõszövetkezetnek. A kezdeti
Nyereséges gazdálkodás után sok-sok éven át tartó ?haldoklás" következett, melynek a 2001-évi felszámolás vetett véget.
Berkesd lélekszámcsökkenése megállt, kissé emelkedni látszik a lakosság száma. Jelenleg 286 házban 913 lakosa van a településnek.




Bezedek:

www.bezedek.hu

Baranya és benne egy kis dél-baranyai falu Bezedek. Bezedek község a magyar-horvát államhatár közvetlen közelében fekszik. A falu közigazgatásilag a Lippói Körjegyzõséghez tartozik, lélekszáma 280 fõ, irányultsága kifejezetten mezõgazdasági jellegû.
Árpád-kori oklevelek elõször egy 1296-ban keletkezett oklevélben említik Bezedeket. E kis falu sok történelmi vihart élt át. Többször elpusztult, lakói kicserélõdtek, de mindig talpra állt.
Éppen ezért a legfontosabbnak a munkahelyteremtést tartjuk. Ennek elérése érdekében Önkormányzatunk az Agro-Lippó Rt-vel, 50-50 %-os tulajdonjoggal létrehozta a Bezedek-Lippó Agrár Ipari Park Kft-t, melynek elsõdleges célja, hogy a kedvezõ földrajzi és éghajlati adottságokat, valamint a jó minõségû termõföldet kihasználva kiváló minõségû bio termékeket állítson elõ, dolgozzon fel, végül félkész-, illetve késztermékként értékesítsen.




Bóly:

www.boly.hu

Bóly az egykori dél-baranyai sváb falvak egyik gyöngyszeme, a település 1997-ben kapta meg a városi rangot. Története, ahogy ezt a földbõl elõkerült régészeti emlékek bizonyítják, a késõi kõkorba (neolit) nyúlik vissza. Ez azt jelenti, hogy Kr.e. több mint 3000 évvel városunk területén már pattintotta és csiszolta szerszámait az ember.
Bólyról 1093-ból, Szent László idejébõl származik az elsõ írásos emlék, mely Bolok néven, egyházi birtokként emlegeti a települést, bár a temetõben található Római Castrum korábbi idõk emlékét idézi.
A XIX. század végén a falu és az uradalom - házasságkötés révén - a Mountenovo hercegi család birtokába került és maradt 1945-ig.
A Batthyányak-Mountenuovok idején alakult ki a település mai arculata, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá, vált híressé kézmûipara.
A II. világháború után a Németországba kitelepítettek helyére felvidéki és bihari magyarok érkeztek.
A termékeny földeken jelenleg is gazdagon virágzó növénytermelés folyik. A mezõgazdasági nagyüzemeinek gabona- és vetõmag termelése európai-hírû. A települést övezõ lankákon dúsan terem a zamatos borszõlõ, melybõl a híres pincesorban készül a hegy leve.
A pihenést, kikapcsolódást szolgálja a feszített víztükrû uszoda, a jól kiépített kerékpárutak, lovaglási, vadászati lehetõségek, a Kastélypark teniszpályái.
A korszerû infrastruktúrahálózat és Ipari Park mellett megtalálhatók a népi kézmûvesség hagyományait õrzõ mézeskalácsos, illetve gyertyaöntõ mesterek is.



Borjád:

http://borjad.ekisterseg.hu/

A megye délkeleti részén, Mohács közelségében, Bólytól délnyugati irányban 6 kilométerre található a település. Külterülete 1475 hektár, 84 hektárnyi belterületén 470 ember él 131 lakóházban, amelybõl három az önkormányzat tulajdona. Az évszázadok során mindössze négy utcába népesült a lakosság.
Az önkormányzat saját óvodát, általános iskolát, mûvelõdési házat és könyvtárat tart fenn. A két német nemzetiségû csoportot is indított óvoda 32 gyereket foglalkoztat. A német nemzetiségi oktatásra ugyancsak berendezkedett iskolában 120 díák tanul.
Rendezvényekben sem szûkölködõ ifjúsági klub is mûködik a településen, a könyvtár pedig a felnõtt korosztály fogadására is felkészült. A meghatározó németajkú jelenlét nyomán számosan, fõként az idõsebb korosztályból, a hétköznapokban ma is német nyelvet használják. Faluképének jellegzetes karaktert kölcsönöz 1890-ben épült evangélikus temploma, a falusi miliõbe illõ, barátságos homlokzatú községháza épülete, illetõleg az elsõ- és a második világháborúban elhunyt hõsök, áldozatok tiszteletére állított emlékmû.



Dunaszekcsõ:

http://dunaszekcso.ekisterseg.hu/
http://www.dunaszekcso.hu/

Dunaszekcsõ Baranya megye északkeleti részén, három megye /Baranya, Bács-Kiskun, Tolna/ határán található.
Legfõbb vonzerõ a Duna.
A közmûhálózat teljes egészében kiépítettManapság kiemelten kezelt terület az idegenforgalom fejlesztése. Jelentõs a hétvégi házzal rendelkezõk száma, bizonyítva a falu vonzerejét. Egyre többen foglalkoznak falusi vendéglátással, a kínálat egyre bõvül. A különbözõ évszakban tartandó eseményekrõl, programokról prospektusok, kiadványok készültek. Jelentõs hagyományokkal rendelkezik a szõlõtermesztés, a borkészítés. A község tagja a Mohács-Bóly Térségi Fehérborút Egyesületnek.


Erdõsmecske:

http://erdosmecske.ekisterseg.hu/

Történet:
A falu területét már Árpád-kori feljegyzések említik a pécsváradi bencés apátság birtokai közt, de a 11. század elején még lakatlan.
Késõbb magyarokkal települ be, de a török megszállás idején a falu elnéptelenedik. A helyükre szerbek (rácok) költöznek, ezért a település neve egészen 1948-ig Rácmecske.. 1766-ban a németek építették itt az elsõ templomot, ennek helyén áll az 1813-ban épült késõbarokk templom, amelyet a Kisboldogasszony-nak szenteltek.
A második világháborút követõ idõszak azonban újabb, tragikus változást hozott. A falu szinte minden német lakosát kitelepítették, a statisztikák szerint 250 embert. A helyükre székely családok költöztek.
A kitelepített németek közül ma sokan visszajárnak ide, több épületet megvásároltak ott, ahol valamikor saját házukat vették el tõlük kártérítés nélkül.
2001-ben lakosságának 21,2%-a vallotta magát német nemzetiségûnek.
A falu október harmadik vasárnapján rendezi Lukács-napi búcsúját, egyidõben a Pécsváradi Leányvásárral. Az innen elszármazottak kétévente egyszer találkoznak.


Erdõsmárok:

http://erdosmarok.ekisterseg.hu/

Az Árpád-kori település Erdõsmárok nevét 1261-ben említették elõször az oklevelek Mark néven.
Elsõ ismert birtokosa 1261-ben Chaba fia Máté volt.
1296 már [Véki] Pál fia János és Pál birtoka volt, akiktõl - hûtlenségük miatt - III. András király elvette a birtokot és Andronicus veszprémi prépostnak adta.
1301-ben Véki Pál testvérének &suzai Máténak Pál nevû unokájáé, aki akkor a birtok felét Venus nevû nõvérének Folyó Istvánnénak adta.
1313-ban Csuzai Pál és Salamon Salamon nevû fia Salamon osztotta ketté itteni birtokát.
Márok a 16. század közepén a pécsváradi apátsághoz tartozott


Erzsébet:

www.erzsebet.hu/

Erzsébet község a Pécsvárad-Szederkény közötti 57-es út mentén található. A falu részben a Karasica völgyében, részben két kisebb patak által határolt dombháton terül el. A település jellege eltér a Baranyában megszokott úgynevezett német hosszúutcás tipustól, ugyanis házai, utcái szétszórva, mintegy bokorszerûen helyezkednek el.
A falu nevét Szent Erzsébetrõl kapta, neve elõször Szenterzsébet, majd Püspökszenterzsébet volt. A katolikus templomot 1774-ben építették. Színes, mozgalmas freskói Árpád-házi Szent Erzsébet és magyar szentek alakjait ábrázolják. A szószék copf stílusú. A dombtetõre emelt épületet monumentális támfal erõsíti. A templom mellett áll a XIX. századi, népi stílusú fából készült harangtorony.
Az öreg harangtorony, magasodó partfalak, mélyben meghúzódó pincék, régi a magyar vagy a német paraszti épitészet jegyeit magán hordozó házak jellemzik Erzsébetet. Kuriózum és jellegzetes látnivaló a széles, fából épitett harangláb, amely háromszáz éves.
Az Erzsébetre látogatók nyugodt környezetben, a természet szépségeit élvezve tölthetik el szabadidejüket.


Fazekasboda:

http://fazekasboda.ekisterseg.hu/

Kicsiny községünk Baranya megyében, a Keleti Mecsek lábánál, a Pécsváradot Moháccsal összekötõ út mentén fekszik. A dombokkal, erdõkkel körülölelt völgyben elterülõ falu látványa, minden évszakban festõi látványban részesíti az idelátogatót. Községünk tájvédelmi körzet mellett fekszik, az erdõkben és tavaknál fellelhetõ természeti értékek (ritka madarak, védett növények) mindenki számára érdekes és kellemes kikapcsolódást nyújthatnak.


Feked:

http://feked.ekisterseg.hu
http://www.feked.hu/

Nevét Feketh alakban egy Árpád-kori okmányban, majd a 1372-ben kelt irat szerint, a cikádori cisztercita apátság birtokai között is említik. Valószínû, hogy a török hódoltság elõttig mindvégig ? lakott település volt.
A törökdúlás a községet teljesen megsemmisítette.
Az újratelepítés 1702-ben vette kezdetét. A telepesek a németországi Fulda környékérõl származtak, és katolikus vallásúak voltak. A lakosság túlnyomó része napjainkban is német ajkú.
Az 1720-as elsõ hivatalos népszámlálás adatai között nem szerepel Feked. Abban az idõben vagy teljesen lakatlan, vagy még nem volt adóköteles.
A község római katolikus templomát 1756-ban építették ? barokk stílusban, amelyet 1846-ban bõvítettek, 1927-ben pedig a környékét 30-féle örökzöld felhasználásával parkosították.
Az 1945-ös kitelepítés a falu lakosságát is fájdalmasan érintette. Lakóinak száma 10 évvel ezelõtt még 307 fõ volt.
2001-ben lakosságának 24%-a német nemzetiségûnek vallotta magát, a töbiek magyarnak.


Geresdlak:

http://geresdlak.ekisterseg.hu/
www.geresdlak.hu/

A község Baranya megye keleti részében helyezkedik el. Földrajzi értelemben része a Baranyai-dombságnak, ezen belül annak a területnek, amit összefoglaló néven Geresdi-tönknek nevezünk. Népesség szempontjából szervesen hozzá tartozik azokhoz a településekhez, amelyek Mohács és Pécsvárad között fekszenek, amelyekben a 18. században német nyelvû lakosság érkezett, akik nyelvüket, nemzetiségi hagyományaikat a mai napig megõrizték és ápolják is azokat.
Geresdlak két településbõl és egy településrészbõl alakult ki, mégpedig Geresdbõl, Püspöklakból és Kisgeresdbõl.
A község gyönyörû természeti környezetben, igazi dombvidéki területen fekszik, körülötte fennsíkszerû dombhátak, lankák, völgyek, ligetes részek vannak. Maga a település völgyben épült fel, amely egyik jellegzetessége a magyarországi, baranyai falvak kialakulásának.
A lakóházak száma Geresdlakon 400. A település oktatási és kulturális szempontból körzeti feladatokat lát el. Ugyanez a helyzet egészségügyi vonatkozásban is.
A Német Klub õrzi a német népi hagyományok mellett a népcsoport régi tárgyait is. Az étteremben ízletes népi ételeket, a pincéknél testes, zamatos borokat kínálnak


Görcsönydoboka:

http://gorcsonydoboka.ekisterseg.hu
www.gorcsonydoboka.hu/

A ma Görcsönydoboka néven ismert község eredetileg két különálló falut alkotott. A lakosság etnikai összetétele homogén képet mutatott, hiszen ezeket a falvakat kizárólag magyarok lakták. Görcsöny ? latin nevén Gerchum ? és Doboka ? /Danaba, Dobouka/. Elsõ írásos emléke 1333-ból maradt fenn, ekkor saját pappal rendelkeztek, és tekintélyes ? bár nem számszerûsíthetõ ? népességgel bírtak. Feltételezések szerint a kép település már a tatárjárás idején is létezett, bár Doboka nem a jelenlegi helyén, a völgyben, hanem a dombtetõn terült el.
Ettõl kezdve Görcsöny új neve Ráczgörcsöny lett, Dobokát viszont nem érintette a szerb betelepedés. A kuruc harcok után Ráczgörcsöny a Szekcsõn lakó Bésán család birtokába került, de 1720-ban Dobokával együtt ? ?pusztaként? ? Somberekhez csatolták, mivel népességük annyira megfogyatkozott, hogy önálló településekként már nem volt létjogosultságuk. Mária Terézia trónra kerüléséhez köthetõ a legfontosabb, máig kiható változás Ráczgörcsöny és Doboka életében.
A németek kitelepítésére 1948 júniusában került sor Görcsönydobokán, ám csak 6-7 családot érintett, mivel a falu fekvése és a hatalmas esõzések miatt megközelíthetõsége igen kedvezõtlen volt.
Görcsönydobokán 1950-tõl két nemzetiség alkotja a falu lakosságát, a német /80-85 %/ és a szlovákiai magyarság.


Hásságy:

http://hassagy.ekisterseg.hu
www.hassagy.hu/

A község Baranya megye középsõ részén, Pécstõl délkeletre fekszik. Hásságy távolsága Pécstõl 13 km. A tájegységet az 57-es számú fõút a 2131 km-ig terjedõ szakasza szeli ketté.
Hásságy Baranya aprófalvai közé tartozik. A falut halastó és közút határolja
A település infrastrukturális ellátottsága baranyai viszonylatban az átlagosnál jobb, aprófalvas összehasonlításban pedig kiváló. A községben óvoda és általános iskola nincs, a körzetesítésekkor Olaszhoz csatolták. A településen mûvelõdési ház mûködik. A könyvtári és közösségi szolgáltatások nyújtásában a Csorba Gyõzõ Megyei Könyvtár nyújt segítséget.



Hidas:

http://www.hidas.hu/

"Hidas község elsõ írásos nyomát az 1333-1335. évi pápai tizedlajstromban leljük Hydus, illetve Hidus néve.
A helyiségnek papja is volt, Vida. Abból, hogy itt pap létezett, arra lehet következtetni, hogy jelentõsebb település lehetett. Ebben az idõben nem olyan >zárt< község volt, mint ma.
Határunk terültén 4 nagyobb település létezett Hydus néven. Ezen részek helyét a következõ elrendezésben sikerült tisztázni. A mai falu legrégibb lakott része az úgynevezett helyesvári (helesvári) rész a Rácfalu középsõ részével együtt.A második rész a Baricz-malom környéke az úgynevezett Szent Mária dûlõben. Itt templom és kolostor is volt. A harmadik rész a fürdõ feletti dombtetõ. A negyedik pedig a mai vasútállomás és a téglagyár környéke. (Ez a régi római település helyén, illetve romjain épülhetett.)
Ez a négy település nagyjából a török idõkig létezett, egy-egy telep nagysága 20-30 ház lehetett.
1538-ban a legkisebb a falu, csak három ház maradt. A török hódoltság vége felé községünk neve Idos. A törökök az 1686 októberi hadjárat idején vonulhattak ki községünkbõl, mivel ekkor a teljes Tolna és Baranya felszabadult. egész vidékünk elpusztult, az iparnak és kereskedelemnek nyoma sem maradt, de a pusztulás romjain új élet indult. A legnagyobb veszteséget a munkáskéz hiánya jelentette, pedig az ugart fel kellett törni, az elburjánzott erdõt kiírtani, és rendezni kellett. A néhány megmaradt magyar és szerb család mellé különbözõ nemzetiségû csoportok vállalkoztak a letelepedésre.


Himesháza:

http://himeshaza.ekisterseg.hu
www.himeshaza.hu/

Himesháza nevét templomáról kapta, ami valószínûleg festett, azaz hímes volt.
A falu már I. István korában létezett, s egyike volt azoknak a magyar falvaknak, amelyek plébániát alkottak, és templomot építettek.
Himesháza a török idõkben elnéptelenedett, majd 1721-tõl kezdõdött a pécsi püspök birtokát képezõ falu újratelepítése. Az új lakosok Németországból, a fuldai apátság falvaiból kerültek ide, s a falut a mai helyén építették fel. Az általuk épített templom tûzvész áldozata lett, a mai templomot 1753-54 körül építették. 1796-ban feljegyzések szerint német nemzetiségû, római katolikus vallású, gazdag, népes hely volt.
Az ipartelepítésre a múltban sem volt lehetõség, a községben a f öldmûvelés volt a fõ tevékenységi forma. A két világháború között a község már viszonylag szegény volt, sokan jártak napszámba, sokan cselédek, háztartási alkalmazottak voltak. A II. világháború után majd 200 család települt le Bukovinából, a megye más területérõl, Jugoszláviából, és Csehszlovákiából.
A különbözõ helyrõl jött családok ma békességben élnek egymás mellett.

Ivándárda:

http://ivandarda.ekisterseg.hu/


A megye legdélibb csücskében fekvõ településrõl az elsõ írásos emlékek a XIII. századból származnak, 1296-ban egy okiratban Jovan néven szerepel. A mohácsi csata után németek és szerbek népesítették be, majd 1840 körül már a németek voltak többségben, s napjainkban ismét magyar többségû. A falu elnevezése még a XIX. században is Iván-Dárda, a mai nevén csak a századfordulótól említik. Napjainkban a lakosság ötöde kiskorú, igaz, a nyugdíjas korúak aránya sem sokkal magasabb. Felsõfokú diplomával négyen rendelkeznek, a többség szakmunkás végzettségû. A helybeni foglalkoztatás szerény mértékû, a lakosok jelentõs része a szomszédos Agro-Lippó Rt.-ben talált munkát. Néhányan ? vállalva az ingázást ? Bólyban dolgoznak, illetve a Határõrség hivatalos állományában vállalnak szolgálatot. Mezõgazdasági mûvelést 670 hektáron folytatnak, csaknem egészében szántóterületen. A falu határában halastó terül el. A népesség az évszázadok során egyetlen utcába települt. Építményeinek túlnyomó többsége jellegzetes fundamentumú és homlokzatú parasztház, a hozzá tartozó gazdasági melléképületekkel. A barátságos, nyugalmat árasztó falukép karakterét a két kicsiny templom s az azokat körülvevõ gondozott park adja meg a hõsi emlékmûvön felújított turul szoborral. Ivándárda infrastruktúrája az elmúlt években jelentõse fejlõdött. A településen mûködõ civil szervezetek: Õszirózsa Egyesület Ivándárda, mely a nyugdíjasokat fogja össze; Ivándárdáért Közalapítvány, melynek célja a település fejlesztésének, kulturális életének fellendítése, valamint hagyomány-ápolás; Ivándárda Sport Egyesület, mely a sportkedvelõk igényeit elégíti ki. A gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésére szabadidõ szervezõt foglalkoztat az önkormányzat.


Kékesd:

http://www.kekesd.hu/

A 209 fõs kisközség Pécsváradtól délre található. A községet említõ elsõ írásos emlék 1290-bõl származik, amelyben Keykug néven szerepel. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említették. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt. 1656-ban nyolc éven át húzódó perben szerezte vissza a falut a pécsváradi Bertók apát a pécsi püspökségtõl. 1686-tól a település földesura a délszláv Kararity Mihály, majd 1696-tól ismét a pécsváradi apátságé lett. A török hódoltság alatt is lakott falu volt. A XVII. században rácok települtek ide, akik a felszabadító háborúk után elköltöztek. A falu neve 1687-ben Racz Kekes volt. A XVIII. században lakossága ismét magyar lett.


Kisbudmér:

http://kisbudmer.ekisterseg.hu

Nevét az oklevelek 1285-ben említették elõször Budmer néven.
Már a középkorban két falut alkotott, melyet 1339-tõl Alsó- és Felsõ- elõnévvel különböztettek meg.
A település a Budmér nemzetségbeli Budméri család birtoka volt, akik a megye közéletében játszottak szerepet.
1298-ban Bezedek mellett voltak birtokosok.
1308-ban Károly Róbert király az örökös nélkül elhalt Leus birtokát Becsei Imrének adta, de a beiktatásának Leus unokaöccsei András fia Mihály és Gergely ellentmondtak.
1332-ben papja 1 fertó, 1335-ben 8 báni pápai tizedet fizetett.
A török megszállás kipusztította a lakosságot. Késõbb, bár szerb lakosság kis létszámban visszatelepült, a 16. században nagy számú német lakosság telepedett le, meghatározva ezzel a falu képét. Késõbb magyar lakosság is megtelepedett itt.


Kisnyárád:

http://kisnyarad.ekisterseg.hu

Kisnyárád nevét 1285 körül említik egy oklevélben. A település ekkor a királyi tárnokok jobbágyainak a földje volt, és IV. László odaadta (Németi) Leunard fiainak.
1292-1297 körül egy oklevélben idevaló lakosa tanúskodásáról van szó.
1335-ben papja 8 báni pápai tizedet fizetett.
A török idõkben a falu lakossága megfogyatkozott.
A 18. században német telepesek érkeztek a faluba. 2001-ben lakosságának 37,5%-a vallotta magát német nemzetiségûnek.


Kölked:

http://kolked.ekisterseg.hu
www.kolked.hu

Kölked Baranya megyében, Mohácstól délre, a horvát határ mellett fekszik. A község (római kori nevén Altinum) már az Árpádok korában lakott hely volt. A jellegzetes halászfalu máig megõrzött faluképe 250 házával huszonkét utca romantikus hangulatát adja. Érthetõ, hogy harminc lakóépületnek biztosítanak védettséget a mûemlék jellegû, református templomuk mellett.
2002-ben nyitotta meg kapuit az Európában egyedülálló Fehér Gólya Múzeum. Bemutatási tárgyai között szerepel a környék -a Duna-Dráva Nemzeti Park- jellegzetes faunája és flórája, a világ gólyái, vonulási útvonalaik elektronikus diorámán, és emellett élõ gólyák is láthatóak egész évben. Kölked a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik centruma is. Bejelentkezés alapján, évszaktól függõen megtekinthetõk a környéken ritka madarak, állatok, rovarok, növények. Igazi "ínyencségeket" kínálva a természetkedvelõk számára. A sík terep ideális kirándulóhely is, közel 30 km-nyi elsõrendû kerékpárút vezet csodálatos természeti környezeten keresztül.
A falu mellett található az a horgászparadicsom, mely a Duna holtágaiból jött létre. Az öt részre tagolt horgászvíz összesen 20 km2-nyi területû, csendes, hamisítatlan vízi világ. Kapitális harcsák, csukák és egyéb halak kerülnek itt horogra. Igény esetén a környéken való horgászathoz, vadászathoz vezetõ is kérhetõ. Étkezés, szállás megoldható.

Lánycsók:

www.lanycsok.hu/
http://lanycsok.ekisterseg.hu

Lánycsók község több, mint 4000 éves múltra tekint vissza, fennmaradását kedvezõ földrajzi fekvésének köszönhette.
Elsõ okleveles említése 1093-ban történt: a falut I. (Szent ) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökséghez.
Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak.
A tény, hogy a község mai neve 1905. január 1-tõl használatos.

Lippó:

http://lippo.ekisterseg.hu
http://www.lippo.hu/

Lippó Baranya megye déli részén a horvát határ déli részén fekszik. Lakóinak száma 568 fõ. A település közúton Mohács, Villány és Bóly felõl közelíthetõ meg, vasúti megállója nincs.
A település neve már 1274-ben elõfordul Lypow alakban. Királyi, vagy nemzetségi birtoklásának korából kiterjedésérõl elfogadható adatunk nincs. Szomszédai közül a legtöbb falu már a 13. században állt, valószínû, hogy Kislippó és Lippó mai területének jelentõs része a 14.-15. században a község területéhez tartozott. A széles fõutcán az új családi házak mellet megtalálhatók a község régi arculatát idézõ, tornácos parasztházak a hagyományos pajtákkal, istállókkal és górékkal. A településen élõk büszkék a mûemlék védettséget élvezõ szerb ortodox templomra.
A községben élõk nagy része a helyi gazdasági társaságoknál, mezõgazdaságban dolgozik, de a lakosság jelentõs része ingázik környezõ falvakba, városokba.
A falu vezetõsége mindig is azon volt, hogy az itt élõk számára komfortosabbá és élhetõbbé tegye a kis falut. A településen szinte minden hónapban adódik valamilyen program, mely az falu apraja- nagyját megmozgatja.


Liptód:

http://www.liptod.hu
http://liptod.ekisterseg.hu

Liptód egyike azon 41 településnek, amelyet még I. István király 1015-ben a pécsváradi Szt. Benedek rendi apátságnak adományozott. A községet a török hódoltságig kizárólag magyarok lakták. Az 1690-es években a lakosság összetételében változás következett be, mivel itt telepedett le a juhtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó szerb és rác nemzetiségû népek egy része. A jelenlegi németajkú lakosság az 1751-es évtõl kezdõdõen egyenként telepedett le. Ettõl az idõszaktól kezdve a lakosság döntõ részét a német nemzetiségûek adták és adják napjainkban is.
Napjainkban a falu lélekszáma 249 fõ. A falu vonzereje a csend és a nyugalom.
A falu lakosságának hagyományõrzését, egyben vallási kötõdését bizonyítja, hogy megrendezik a "húsvéti-kelepelést", a "pünkösdölést" és a karácsonyi "betlehemezést".


Lovászhetény:

http://www.lovaszheteny.hu

A község neve elõször a pécsváradi apátság 1015-ben keletkezett alapító levelében szerepel, majd 1292-1297 között bukkan fel Luszhetyn alakban. Feltételezések szerint a 7-es számnév szerepel a névben, de más feltevések szerint a "-hetény" helynevek valamilyen népcsoporthoz kapcsolódnak. A Lovász elõtag utalhat arra, hogy a falu lovakkal tejesített szolgálatot, vagy azzal adózott.
Ebben a régióban, a bronzkor késõi szakaszában (i. e. 1300-800 között), halomsíros, és urnasíros kultúrák népei lakták, ez bizonyítják a Lovászheténytõl délkeletre vezetõ kövesút közelében elõkerült leletek. Találtak még a rómaiak korából érméket és bronztárgyakat, valamint késõrómai sírokat is feltártak.


Majs:

http://www.majs.hu
http://majs.ekisterseg.hu

Majs község története okmányilag a XI. századig vihetõ vissza. Szent László király egy 1093-ban kelt okmányában a Báta-i bencés apátságnak többek között a Naradi ? ma Nagynyárád ? birtokot adományozta. Ezzel mint szomszédos birtokok szerepelnek Lajmér és dél felol Obonyfalu. Az utóbbi azonos a késõbbi Moysával, a mai Majssal.
A német nemzetség itt meggyökeresedett, hû lett e földhöz, elsajátították a magyar nyelvet, sok híres és tudós ember nõtt ki soraikból, dolgozni, alkotni szeretõ nép. Ezután komoly törés következik be a II. világháború kirobbanásával. A fasizmus sok embert megszédít. Két táborra oszlik a németség, sok család vesz fel magyarosított nevet. A fasiszta rendszer sok családot útnak indít Németországba. Jórészük letelepszik és ma is ott él. Az itt maradt németség örökre "hûséget esküdött a hazának.? Emberi, rokoni kapcsolataikat szinte mind a mai napig ápolják. A falu lakosságának száma és összetétele az elmúlt évtizedekben megváltozott. A dunai árvíz alkalmával a '70-es években néhány cigány család települt be. Az országosan jelentkezõ demográfiai problémák Majs községet sem kerülték el. Mára a lakosság száma lecsökkent, 2002-ben 1166 fõ volt.


Maráza

http://maraza.ekisterseg.hu/

Pécsváradtól délkeletre, Geresdlak és Kékesd között fekvõ zsáktelepülés. Még az 1887. évi kataszteri térképen is fel volt tüntetve a mai Maráza elõdje Alsó- és Felsõ-Hidága Maráza északi és keleti felén. A falu a török uralom alatt elnéptelenedett, és a régi falutól délebbre, mai helyén alakult ki az új falu; Maráza. 1720-ban délszláv-, majd tíz évvel késõbb 1730 -ban német telepesek kezdték benépesíteni a falut, késõbb magyar nyelvû lakosok is letelepedtek itt. A magyarok érkezésével egyidõben pedig megkezdõdött a sokácok elköltözése. Fõbb nevezetessége a Mária kápolna ? búcsújáró hely.


Máriakéménd

http://mariakemend.ekisterseg.hu/

Máriakéménd Baranya megye dél-keleti részén található a Baranyai dombság területén. A község a Szederkényt Pécsváraddal összekötõ út mellett helyezkedik el.
Híres búcsújáró a Mária kegyhely. Kialakulása egy csodás jelenéshez kötõdik. 1740 áprilisában a Szent Miklós templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyûjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szûzanya fényben tündöklõ szobrát pillantották meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földbõl, eltûnt. A jelenés hírére hamarosan közelrõl és távolról jöttek zarándokok. Ezért a falu bírója a búcsúsok követelésére a romos Szent Miklós templom szentélyét szalmával befedette, hogy ott misézni lehessen.

Martonfa

http://martonfa.ekisterseg.hu

A falu Pécs és Pécsvárad között fekszik. Közúton a 6-os számú útról letérve, rövid bekötõúton közelíthetõ meg. Zsáktelepülés, átmenõ forgalma nincs. Ez a fekvésébõl adódó viszonylagos elzártság alapozza meg csendes nyugalmát, meghittségét. Ha idõnk engedi érdemes körbesétálni a csendes kis faluban, bekukkantani a rendezett falusi portákra. Az innen alig egy kilométernyire fekvõ pincesor, a valaha virágzó szõlõmûvelés bizonysága. Martonfa fõ büszkesége az 1874-ben épült római katolikus templom, melyet Szent István tiszteletére szenteltek fel.


Mecseknádasd

http://www.mecseknadasd.hu


Mecseknádasd a megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén található majd 2000 fõs nagyrészt németajkú község, mely lélekszámát tekintve az aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. Fõbb nevezetességei a Püspöki kastély, a Szent István kápolna középkori freskótöredékeivel, a Német Nemzetiségi Tájház, és a Schlossberg - a török hódoltság idején Evlia Cselebi szerint itt egy negyven házból álló település volt, melynek központja az I. Szulejmánról elnevezett Szulejmán szultán dzsámi volt, amit egy régebbi templomból alakítottak ki. A dombon a romok mellett az új kilátót és a török forrásházat is érdemes felkeresni. A dombra vivõ út bejáratánál turistainformációs pontot alakítottak ki. Mecseknádasd erdõs részei, nagyrész a Duna-Dráva Nemzeti Park, Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet felügyelete alá tartoznak. Dombjai, tavai a falut átszelõ patak, rengeteg túrázási, biciklizési, horgászási és Lovaglási lehetõséget nyújt az ide látogatóknak.


Monyoród

http://monyorod.ekisterseg.hu

A megye keleti részén fekvõ település mintegy félúton található Pécs és Mohács között. Az 57-es fõúttól kb. 2,5 kilométerre húzódik. Csak közúton közelíthetõ meg. A 18. század végéig jellemzõen magyar település, néhány horvát családdal, majd 18. század végétõl több német család vásárolt itt telket magának.
A Pécsi borvidék-Versendi körzetéhez tartozó Monyoród a Juhfark nevezetes, hagyományos termõhelye. 30-40 présház van a falu környékén, ahol a szõlõket gondosan mûvelik is, ugyanis kiváló fehérborok érlelõdnek a hordókban - Juhfark, Chardonnay, Cserszegi fûszeres. Különös látványossága a kõbánya-rekultiváció területén látható kõfal, ahol jól kirajzolódnak a különbözõ geológiai rétegek, és amit most dróthálóval is védenek.


Nagybudmér

http://nagybudmer.ekisterseg.hu

Villánytól északra, Borjád és Kisbudmér között fekvõ település. Budmér (Bodmér) neve az oklevelekben 1285-ben tûnik fel elõször Budmér néven. A település a Budmér nemzetségbeli Budméri család birtoka volt. A család tagjai a megyei közéletben játszottak szerepet. Csendes falu, nincs átmenõ forgalom, vagyis zsáktelepülés. Újabban családalapítás idején többen elmentek a faluból. Viszont biztató, hogy akik maradnak, példásan összetartanak.


Nagynyárád

http://nagynyarad.ekisterseg.hu/
http://www.nagynyarad.hu/

Nagynyárád Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben, Mohácstól 12 km-re, Bólytól 7 km távolságra található, alig 800 fõt számláló község, az ún. ?Schwäbische Türkei? jellegzetes települése. Nevezetes római katolikus templomát Mária Terézia építtette. A községben nagy gonddal és szeretettel ápolják a német hagyományokat: német nemzetiségi zenekar, táncegyüttes és énekkar mûködik. Idegenforgalmi szempontból is jelentõs a még ma is mûködõ kékfestõ mûhely, ahol minden munkafázis megtekinthetõ, és az elkészült termékek megvásárolhatók.


Nagypall

http://www.nagypall.helyinfo.hu/
http://nagypall.ekisterseg.hu/

A település a Zengõ hegy és a Geresdlaki dombság nyúlványai között helyezkedik el. A legközelebbi város Pécsvárad alig 3 km-re található. Nagypall a török hódoltság alatt is lakott falu volt. A hódoltság után lakossága magyar. A 18 század második felében kezdtek a faluba németek betelepedni. A hagyomány szerint az 1700-as években egy Nagy Pál nevû földesúrnak voltak itt birtokai. A Pall helynév a magyar Pál személynévbõl alakult ki. A nagypalli hagyományok szerint néhai skót herceg szobra áll a településen, Vendel néven avatták szentté, mert a földmûvesek beteg állatait gyógyította, ettõl pedig a pásztorok védõszentje lett.
Fõbb nevezetességei a Falumúzeum, amely a 19. században, illetve a 20. század elején élt nagypalliaknak állít emléket, valamint a Pincegaléria.


Óbánya

http://obanya.ekisterseg.hu
http://www.obanya.hu/

A Kelet-Mecsek gyönyörû, védett erdõivel körbeölelt keskeny völgyében fekszik Óbánya. A falu különös hangulatú, egyetlen utcájának házai között gyorsfolyású hegyi patak, az Öreg patak fut végig. A házsorok szépen rendben tartott portái többségükben tornácos parasztházakból állnak, az udvarokat általában a hegyoldalba mélyülõ pincék zárják. Óbánya, a ?magyar Svájc? elsõ kincse természeti környezete. Hegyek és erdõk szépségei, rejtelmei. A község a fazekasságáról híres. Régi nagy dinasztiák ma élõ utódjai most is mûvelik e mesterséget. A falu múltjának emlékei a Fazekas ? múzeumban tekinthetõk meg. A lovas és borturizmus mellett lehetõség van a téli sportok síelés, szánkózás ûzésére is.


Ófalu

http://ofalu.ekisterseg.hu/

A hét domb által, erdõktõl övezett völgykatlanban fekvõ német nemzetiségi falucska jó levegõvel, csenddel és sok látnivalóval várja vendégeit. A települést elõször 1426-ban említik írásos források - már ezen a néven. A török hódoltság idején kipusztult. 1740 után népesítette be új birtokosa, a bonyhádi Perczel család. Az erdõs környezetben fekvõ Ófalu fõ foglalkozásai a fafeldolgozás (fafaragás, székkészítés).


Olasz

http://www.olasz.hu/
http://olasz.ekisterseg.hu/

A falu a Mecsek és Villányi hegységek között elhelyezkedõ Baranyai-dombság területén található, a Vasas-Belvárdi vízfolyás alsóbb szakaszán, völgytalphoz közeli településként. A község közelében bronzkori és római kori emlékeket is találtak, de a történetírás csak 1295-ben jegyezte fel elõször Olozy formában nevét. A falu sokáig a Batthyányiak tulajdonában volt. Az õ idejükben központi funkciójának köszönhetõen épült a nagytemplom, amelynek elõdjét az 1738. évi pestis járvány miatti fogadalomból, fából építették. A mai község északi részén lévõ Hidort az 1950-es évek elején egyesítették Olasszal, azóta a két rész teljesen egybeépült.


Palotabozsok

http://www.palotabozsok.hu/
http://palotabozsok.ekisterseg.hu/

Palotabozsok a Dunántúlon, Baranya megye keleti-délkeleti részén, légvonalban közel a baranyai-tolnai határhoz terül el. Csodálatos a környezete, melynek dombos, lankás területei példásan mûveltek. A község, az intézmények, a porták rendezettek és gondozottak. A községben minden szükséges szolgáltatás megtalálható. A községben két tájházat is megtekinthet az ide látogató, ezek mellett számos emlékmû és nevezetes épület található itt.


Pécsvárad

http://pecsvarad.ekisterseg.hu/

Pécsvárad a Kelet-Mecsek déli lejtõjén, a Mecsek legmagasabb csúcsa, a 682 méter magas Zengõ lábánál, a 6-os fõ közlekedési út mellett fekszik. Szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Kelet-Mecseknek. A 19 települést magába foglaló Pécsváradi Többcélú Kistérségi Társulás központja. A települést szõlõk és szelídgesztenye- erdõ koszorúzza. A város országos ritkaságszámba menõ látnivalója a 10. századi kápolna Géza fejedelem és István király idejébõl, korabeli freskómaradványokkal a vár és a romkert, ami a román, gótikus és reneszánsz monostor emlékeit õrzi. Híres az október 18-i Lukács napi ?Leányvásár?, melyet minden páros évben megrendeznek.


Pereked

http://pereked.ekisterseg.hu/

Pereked a Dél-Dunántúlon, Baranya megyében , a baranyai dombság kanyargós völgyében meghúzódó 193 fõs egyutcás "aprófalu" . Már a Pécsváradi Apátság 1015 évi alapítólevelében jobbágyközségként szerepel. Jelentõségérõl sokat mond, hogy egykori temploma egészen a török hódoltságig plébániaközpont. Lakossága azóta is döntõen magyar, az itt betelepedõ németek száma tíz százalék alatt maradt. A gyönyörû természeti környezettel rendelkezõ településen bíztató, hogy a rendszerváltást követõ évtizedben végre megállt az elvándorlás és kedvezõ fekvésének, természeti szépségeinek, múltjának köszönhetõen olyan fejlesztéseket, olyan jövõképet tervezhet és valósíthat meg már a közeljövõben, amely méltó a XXI. századhoz.


Pócsa

http://www.pocsa.hu/
http://pocsa.ekisterseg.hu/

A Karasica patak völgyében fekvõ pici, egyutcás település már a honfoglalás elõtt is lakott hely volt. Az XVIII. század végén az elnéptelenedett faluba németek költöztek. Az elsõ német telepesek 1780 körül jöttek be Ulmból.A németek száma lassan növekedett, 1860 körül elérte az 50%-ot. Az egyutcás településen 70 lakás van, amelybõl csak egyetlen önkormányzati tulajdonú. A hagyományok, és kultúra õrzése egyre nagyobb hangsúlyt kap. A falu legjelentõsebb rendezvénye a Katalin napi búcsú.


Sárok

http://sarok.ekisterseg.hu/

Baranya megyében, Mohácstól délre, Ivándárda keleti szomszédjában, közvetlenül a horvát határ mentén fekvõ település. Sárok (Sárog) nevét az oklevelek 1296-ban említették elõször Sarugh néven. Birtokosai a sároki nemesek voltak, de rajtuk kívül 1296-ban Iváni Ivánka fiainak is volt itt birtoka. A falu a török idõkben elnéptelenedett, majd az elnéptelenedett faluba elõször magyarok, a XVIII. században délszlávok, s késõbb németek telepedtek le.


Sátorhely

http://www.satorhely.hu/
http://satorhely.ekisterseg.hu/

Sátorhely Baranya megyében a Mohács-vidéki síkföld középsõ részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza. Kiváló minõségû - magas aranykorona értékû - földek találhatók itt. A néphagyomány szerint azért, mert a Mohácsi csatában elesett magyar katonák vére áztatta. Sátorhelyen található a Mohácsi Történelmi Emlékhely. A mohácsi csatamezõ temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely. Az ország sorsát megpecsételõ vesztes csatában mintegy 28 ezer magyar vitéz halt meg, az emléküket idézik a park szobrai.



Somberek

http://www.somberek.hu/
http://somberek.ekisterseg.hu/

A Somberek környékének legrégebbi régészeti leletei a rézkorból származnak, melyek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak. Határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek. A török megszállás alatt szerb lakósok is települtek be a községbe. A török hódoltság után az új fölbirtokosok a lakatlan, illetve a gyéren lakott településeket, vidékeket igyekeztek benépesíteni. Legnagyobb szerepe a németség betelepítése volt. A látnivalókban is kitûnik a kulturális sokszínûség (német tájház, szerb templom, Granárium).


Szajk

http://www.szajk.hu/
http://szajk.ekisterseg.hu/


Szajk község Baranya megye délkeleti részén, az 57-es fõútvonal mentén fekvõ, 810 fõt számláló ? 70%-ban német nemzetiségû ? település. A község neve szláv eredetû; a szlovén sojek vagy a cseh svojek helységnévbõl származik. Szajk nevének létrejöttéhez kapcsolódik egy kedves történet, mely szerint az elsõ délszláv ajkú telepesek egy gesztenyefa tetején elõször egy szajkó nevû madarat láttak meg, és errõl a madárról nevezték el a falut Szajkónak. Jelenleg is gyarapodásra törekvõ, hagyományokat õrzõ, barátságos település Szajk. Hagyományai közé tartozik a húsvéti locsolás, majális, pünkösdi lovaglás, szüreti felvonulás. A község utcaképe a gondos gazda benyomását kelti. Sok gondot fordítanak a parkosított és virágos területek ápolására, a szép motívumokkal díszített házak építészeti értékeinek, eredeti szépségüknek megõrzésére.



Szebény

http://www.szebeny.hu/
http://szebeny.ekisterseg.hu/

Szebény Baranya megye keleti részén helyezkedik el. A Keleti-Mecsek délkeleti elõterében völgyekkel tagolt alacsony dombság nyúlik kelet felé a Duna völgyéig. Ez a Mórágyi-rög, vagy Geresdi-hátság. Szebény határában ered a Csele patak, amely a Mohácsnál ömlik a Dunába. ?Ez a terület õsidõk óta lakott hely. Szebény határában a kõkori, bronzkori ember éppen úgy otthon volt, mint a római plebejus és az avar harcos. S ezen népeknek kiterjedt lakóhelyei és elmaradhatatlan temetõi mellett szép sorjában ott fekszenek a magyar honfoglalás kori sírok is, és tovább a mai napig minden század magyar temetõi.? (Dr. Zsolt Zsigmond)



Szederkény

http://www.szederkeny.hu
http://szederkeny.ekisterseg.hu/

A település az ország délnyugati részén, a horvát határ közelében, a Karasica patak jobb és bal partjára, egy völgybe épült. A falu lakosságának jelentõs hányada német nemzetiségû, a betérõ vendégek kedves, vendégszeretõ emberekkel, finom ételekkel, kitûnõ borokkal találkozhatnak. Szederkény mindig meghatározó szerepet játszott a térség kulturális életében. A német nemzetiségi lét és tudat ápolásának avatott szakértõi éltek és élnek itt, akik nem hagyják feledésbe merülni a régi népszokásokat, nyelvi emlékeket. A falu élete ma is gazdag kulturális eseményekben. Évrõl-évre megrendezik a Pünkösdi felvonulást, a Lõrinc napi búcsút és a Szüreti fesztivált.


Székelyszabar

http://szekelyszabar.ekisterseg.hu/

Az elõször 1389-ben Zabar néven említett település a törökök kiûzését követõen Károly fõherceg birtoka lett, ezért akkor Hercegszabar volt a neve. A Székely elõtag a falu német lakossága egy részének kitelepítését követõen a helyükbe érkezett székelyekre utal. A hagyomány szerint Székelyszabar Nagy tölgyfa nevû helye egy védett faóriásra utal. Kétszáz évesre becsülték. Többször villám csapott bele és elszáradt. Az 1970-es évek közepén kivágták. E helyhez kötõdik a csóvagyújtás népszokása. A település Vaskapu nevû külterületi részéhez a magyar történelem egy eseménye kötõdik. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint "itt állott 1526ban 300 pétsi diák õrt a török ellen".



Szellõ

http://szello.ekisterseg.hu/

A falu a Karasica völgyében dombokkal övezve, széltõl védtelen területen helyezkedik el, a feltételezések szerint a Szellõ név is innen ered. Szellõ nevét elõször 1291-ben említik az esztergomi káptalan tizedperében, de régészeti ásatások bizonyítják, hogy már jóval korábban is éltek ezen a területen avar és szláv törzsek. A falu a Pécs-Pécsvárad közötti borkereskedés útvonalának egyik állomása volt. 1947-48 között a német családok jelentõs többségének el kellett hagyniuk otthonaikat, miközben a Magyarországra telepített felvidéki magyarok a kitelepítettek helyére költöztek. Ma a település egyik nevezetessége a Lélekharang, melyet Gombos Miklós harangöntõ mester öntött a kitelepített családok emlékére.



Szilágy

http://szilagy.ekisterseg.hu/


Szilágy Baranya megye középsõ részén, a 6-os számú fõúttól dél felé ágazó Pécs-Bogád-Pécsvárad összekötõ úton található község, Pécsváradtól 7 km-es, a megyeszékhelytõl 20 km-es távolságban. A községet átszelõ Pécsváradi út egy völgy mélyén kanyarog, melyet nyugati és keleti irányban is dombok határolnak. Szilágy az 1800-as években jelentõs bortermelõ vidéknek számított. Nagykéri Scitovszky János pécsi püspök által írt Baranya emlékirata címû kiadványban a községet fehérboráról híres településként említi. Az 1900-as évek elején a lakosság lélekszáma meghaladta a 600 fõ-t, ami mostanra 328 fõ körülire csökkent vissza.



Szûr

http://www.szur.hu/
http://szur.ekisterseg.hu/

Szûr Baranya keleti részén a Geresdi-dombság területén elhelyezkedõ község, a megyeszékhelytõl 41 km-es távolságban. Az általános falukép a sváb községekre jellemzõ gondozottságot, rendezettséget mutat. A helybeli kulturális élet mozgatója a Német Egyesület. Az egyesületben mûködõ ifjúsági- és gyermek néptánccsoport rendszeres foglalkozásokat tart a mûvelõdési házban . A népszokások és hagyományok ápolásában sokat segít a Német Kisebbségi Önkormányzat is. László napján a templom védõszentjének tiszteletére és november elsõ vasárnapján a betakarítás végét ünnepelve is búcsút tartanak a faluban.



Töttös

http://tottos.ekisterseg.hu/
http://www.tottos.hu/

Töttös Baranya megye délkeleti részén, a Baranyai-dombság déli nyúlványain fekszik. A falu hét utcája és szinte különálló települést alkotó pincesora nagyon rendezett. A település fõterén áll az 1995-ben 100 éves katolikus templom. Helyi domborzati adottságoknak megfelelõ parkosítások, a halastavak kialakítása mind az igényes lakókörnyezet kialakításának szándékát jelzi.




Udvar

http://udvar.ekisterseg.hu/

Mohácstól délre, 10 km-re az 56-os fõút végén fekszik, jelenleg is határátkelõ Horvátországba. Udvar környéke már a római korban is lakott volt, itt ment keresztül a régi Aquincum és Mursa közötti római hadiút. Nevét 1448-ban Wdwarth néven írták. A falu helyén egykor kastély, vagy udvarház álhatott, valószínûleg onnan kaphatta nevét.



Véménd

http://www.vemend.hu/
http://vemend.ekisterseg.hu/

A kelet-baranyai település szelíd dombok között húzódik meg. Már a bronzkorban lakott volt, hiszen elõbb a mészbetétes kultúra, késõbb a kelták szórványleletei errõl tanúskodnak. A szerbekben élénken élt a tudat, hogy Szerbiából a török elõl menekültek ide a ?nagy költözés? idején vagy még korábban, s a környezõ völgyekben létesítettek ideiglenes településeket. Erre szerintük dûlõnevek, ill. falunevek emlékeztetnek. Õrizték azt a hagyományt is, hogy vissza kell térniük, ha hazájuk felszabadul. A németekben is mindvégig tudatos maradt, hogy az akkori német birodalomból vándoroltak be. A kolerajárványok elõl is sokan ide menekültek a környezõ falvakból. 1945 után a németek egy részét kitelepítették, helyüket 100 bukovinai székely család, s számos ún. magyar telepes foglalta el. A teknõvájó cigányok egy része a mecseknádasdi, erdõsmecskei, majd fekedi erdõk cigánytelepeirõl vándorolt be. Véménd egy Véma nevû szerb asszonyról kapta nevét.



Versend

http://versend.ekisterseg.hu/

Versend (horvátul Vršenda, németül Werschend) község Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben, Mohácstól nyugatra, az 57-es fõút közelében, Szajk és Bóly között található. Õsi magyar település, mely az Árpád-korban már állt. Árpádkori oklevélben elõfordul Wersund, Wersend alakban is. A török hódoltság alatt az itt átvonuló csatározások miatt elnéptelenedett. A falu õslakóinak, a horvátokat (sokacokat) tartják, de már az 1780-as évektõl németek telepedtek le. 1845-re a németek kerültek többségbe, majd a második világháború utáni kitelepítések következtében számuk megfogyatkozott. A XIX. sz. végén jelentõs cigány kolónia alakult ki Versenden, amely ettõl kezdve a lakosság jelentõs részét tette ki.


Zengõvárkony

http://www.zengovarkony.hu/


http://zengovarkony.ekisterseg.hu/
A település Baranya megye keleti részén, a térségi központ, Pécsvárad szomszédságában fekszik, a megyeszékhelytõl 17 kilométernyire. A fafaragó Berta János kiállítása, Fülep Lajos emlékháza, a Császár János emlékház, a Tájház vagy a nemzetközi hírû Tojásmúzeum, a Szalma-Kincs-Tár mind olyan értéke a 415 lakosú falunak, amely miatt sok ezren zarándokolnak ide, messze földrõl is. És itt van a híres szelídgesztenyés az erdõkkel és mezõkkel már életében is együtt élõ Rockenbauer Pál sírhelyével. A nemzetközi hírû a Zengõvárkonyi Hagyományõrzõ Népi Együttest még Császár János szervezte meg a hetvenes években.

Módosítás dátuma: 2010. december 07. kedd, 11:28  







 







Eseménynaptár

május 2019
H K SZ CS P SZ V
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2